A női meddőség

A női meddőség leggyakoribb okai között a petevezető károsodása, elzáródása, az endometriózis, a peteérés rendellenességei, a prolaktin szint emelkedése, a policisztás ovarium szindróma kialakulása, a korai menopauza, a jóindulatú méhüregi fibroidok, és a kismedencei összenövések szerepelnek.

Hormonális okok

A női meddőség egyik nagy csoportját a hormonális problémák jelentik. Ezekben közös, hogy a peteérés nem megy végbe, így a megtermékenyülés sem lehetséges. Az eltérések érinthetik a hypothalamus, az agyalapi mirigy, a petefészkek, a pajzsmirigy, a mellékvesekéreg működését.

A peteérés rendellenességei. A női meddőség hátterében, a peteérés rendellenessége is állhat. Az agy ovulációt szabályozó területének rendellenes működése, alacsony luteinizáló hormon (LH) és follikulus stimuláló hormon (FSH) szintet eredményezhet. Már a hormonális rendszer nagyon kisfokú megbetegedése is befolyásolhatja az ovulációt. A hipotalamus-hipofízis rendszer rendellenes működést okozhatja sérülés, daganatos megbetegedés, túlzott testedzés illetve éhezés is.

Megemelkedett prolactin szint (hiperprolactinaemia). A prolactin hormon serkenti az anyatej termelődését. Ha nem áll fenn terhesség, vagy nem szoptat a magas prolactin szint befolyásolhatja ovulációt. A prolactin szint megemelkedése, egyfelől a hipofízis daganatos megbetegedését jelezheti. Másfelől bizonyos gyógyszerek is megemelhetik a prolactin szintet. A terhességtől, illetve szoptatástól függetlenül megjelenő tejtermelés jelezheti a magas prolactin szintet.

Policisztás ovárium szindróma (PCOS). A policisztás ovárium szindrómában szervezete túl sok androgén hormont termel, befolyásolva az ovulációt. Ebben a betegségben a petefészkekben apró kis ciszták szaporodnak fel, valódi peteérés azonban nem történik. A peteérés elmaradása mellett sok esetben a cukoranyagcsere zavara is fennáll, a betegek nemegyszer túlsúlyosak és megfigyelhető a férfias típusú szőrzet is. A betegség hormonkezeléssel vagy sebészi úton is kezelhető.

Korai menopauza. Korai menopauzáról beszélünk akkor, ha 35 éves kor előtt elmarad a menstruáció és megszűnik a peteérés. Bár a háttérben álló okot gyakran nem ismerik, bizonyos kórképeket kapcsolatba hoztak már a korai menopauzával, ide értve a különböző immunbetegségeket, sugár- vagy kemoterápiás kezelést, és a dohányzást.

A hormonális okok közé sorolható a fogamzásgátló gyógyszerek szedésének abbahagyását követő teherbeesési képtelenség. Ez az állapot is sikeresen kezelhető gyógyszeresen.

Mechanikai akadályok

A női meddőség másik nagy csoportjába olyan betegségek tartoznak, amelyek mechanikus úton teszik lehetetlenné a megtermékenyülést vagy a beágyazódást. Ide sorolhatók a hüvely, a méh és a petevezetők veleszületett eltérései (a szervek elégtelen kifejlődése vagy az alaki deformitások), amelyek többnyire műtéti úton kezelhetők.

A petevezető károsodása vagy elzáróása. A petevezető károsodását elsősorban a petevezeték gyulladásos megbetegedése eredményezi (salpingitis). A legtöbb eset hátterében egy szexuális úton terjedő betegség a Chlamydia fertőzés áll. A petevezető gyulladása gyakran észrevétlen marad, azonban gyakran fájdalommal és lázzal járhat. A petevezeték károsodása jelentősen akadályt képezhet a fogantatás szempontjából, mivel a megtermékenyített petesejt nem lesz képes a petevezetéken keresztül eljutni a méhbe. A petevezető egyszeri gyulladási is megzavarhatja a megtermékenyülést, továbbá a méhen kívüli terhesség kockázata minden egyes petevezeték gyulladással nő.

Endometriózis. Endometriózisról beszélünk, ha a méhszövet a méhen kívül beágyazódik, és növekedésnek indul, befolyásolva a petefészkek, a méh és a petevezetők működését. Ezek a beágyazódott szövetek rendesen reagálnak a hormonális ciklusra, növekednek, majd minden hónapban nyálkahártyájuk vérzés kíséretében lelökődik, párhuzamosan a méh nyálkahártyájával. Ez a folyamat hegesedéshez, gyulladáshoz vezethet. Nagyon gyakran kismedencei fájdalom és meddőség is kialakul.

Benignus uterinális fibroidok. A fibroidok a méh falában kialakuló jóindulatú daganatok, amelyek nagyon gyakran alakulnak ki 30 éves kor felett. Időnként meddőséget okozhatnak a petevezetékek elzárásával.

Kismedencei összenövések. Kismedencei összenövésnek valamilyen kismedencei gyulladás, vakbélgyulladás, hasűri vagy kismedencei műtét után, a kismedencei szervek körül kialakuló nagy mennyiségű hegszövetet nevezzük, mely összenövéseket okoz a szervek falai között.

Egyéb okok

Számos egyéb ok állhat még a meddőség hátterében.

Gyógyszerek. Bizonyos gyógyszerek használata meddőség alakulhat ki. Az esetek többségében a meddőség a gyógyszer abbahagyásával rendeződik.

Pajzsmirigy problémák. A pajzsmirigy betegségei - akár alul-, akár túlműködése, felboríthatja a menstruációs ciklust és meddőséghez vezetve.

Daganat és a daganatellenes kezelés. Egyes daganatok, például a női húgyivarszervi daganatok, gyakran súlyos meddőséget okoznak. Mind a sugár-, mind a kemoterápia befolyásolhatja a nők szaporodási képességét. A kemoterápia mind a nőknél, mind a férfiaknál károsíthatja a szaporodást és a termékenységet.

Egyéb megbetegedések. A késői ivaréréssel járó, illetve a menstruáció elmaradását okozó betegségek, pl. a Cushing kór, a sarlósejtes anémia, a HIV/AIDS betegség, vesebetegségek és a cukorbetegség szintén befolyásolhatják a nők fogamzóképességét.

Koffein bevitel. A túlzott mennyiségű koffeinfogyasztás csökkenti a nők termékenységét.

A meddő pár kivizsgálása

A pár női tagja esetében természetesen a vizsgálat ugyanúgy egy rutin nőgyógyászati vizsgálattal kezdődik, kismedencei ultrahangvizsgálattal kiegészítve.

A peteérés megléte döntő jelentőségű. Ennek felderítéséhez a ciklus adott napjain hormonszint-meghatározásokra van szükség, amit kiegészítenek ultrahangos követéssel is. Hasznos lehet az ébredési hőmérséklet mérése pár hónapig, ebből a szakember fontos következtetéseket tud levonni.

Az ún. posztkoitális teszt során a közösülést követően eltávolítják a méhnyak-nyákot és ebben vizsgálják az élő spermiumok számát. Segítségével fény derülhet arra, ha esetleg a teherbeesést a nyákban jelenlevő antitestek gátolják.

A petevezetők átjárhatóságának vizsgálata a kivizsgálás egy következő foka. A beavatkozás során kontrasztanyaggal vizsgálják a petevezetők állapotát. Laparoszkópos eljárással vizsgálhatók a kismedencei szervek, például a petefészkek, vagy a petevezetők (azok átjárhatósága) is. Az ún. hiszteroszkópia alkalmazásával a méh belfelszíne is láthatóvá tehető, így kimutathatók az esetleges fejlődési rendellenességek.

Megoldások a meddőségre

A kezelés természetesen mindig az okok ismeretében lehetséges. Egyszerűbb esetben - amennyiben hormonális probléma áll a háttérben - gyógyszeres kezeléssel kiváltható a peteérés.

Ha a petevezetők átjárhatósága akadályozott, akkor műtéti úton lehet esély az elzáródás megszüntetésére.

Az inszemináció módszerét elsősorban akkor alkalmazzák, ha az ondó minősége nem teszi lehetővé a spontán teherbeesést. A peteérést serkentő gyógyszerek alkalmazása után a spermiumokat feljuttatják a méhbe, ezáltal elősegítve a megtermékenyülést.

A "lombikbébi" eljárás során szintén peteérést elősegítő gyógyszereket alkalmaznak, majd a megérett petesejteket leszívják a petefészekből. Az előzetesen előkészített spermiumokkal megtermékenyítik a petesejteket, majd az így keletkezett elő-embriókat néhány napig megfelelő környezetben tartják, az osztódásokat figyelik. A sejtcsomókat ezután bejuttatják a méhbe, ahol szerencsés esetben megtapadva létrejön a terhesség. A fel nem használt elő-embriókat lefagyasztják.

(WEBBeteg - Dr. Zsuga Judit, neurológus, klinikai farmakológus)