A kor és a meddőség kapcsolata
Napjainkban egyre gyakoribb jelenség,
hogy a párok későbbi életkorban vállalnak gyermeket, emiatt azonban sok, a
korukból fakadó problémával szembesülhetnek. A kor és a meddőség kapcsolatáról
Dr. Vereczkey Attila meddőségi és endokszkópos specialistát kérdeztük.
„Mindannyian ismerjük azt a tényt, hogy a nők reprodukciós
képessége az idő előrehaladtával csökken. Azzal viszont sajnálatos módon sokan
nincsenek tisztában, hogy pontosan mikortól is: tévesen azt hiszik, sőt
állítják, hogy ennek ideje olyan 35- 38 éves korra tehető, viszont ma már
egyértelműen bizonyított, hogy a nők termékenységi esélyei 30 év után
folyamatosan – lassan, de stabilan – elkezdenek csökkenni. A 40-es évek után ez
a folyamat pedig még nagyobb mértéket ölt. Mindemellett, ha bekövetkezik a
fogantatás, 30 éves kor felett egyre nagyobb az esélye a spontán vetélésnek és
magzati kromoszóma- rendellenességek kialakulásának is. Idősebb életkorban az
asszisztált reprodukciós kezelési technikák, mint pl. az in vitro fertilizáció
(IVF) és intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) sikeressége is csökken” –
állítja Dr. Vereczkey Attila.
A női meddőség biológiai okai
A női meddőség okait boncolgatva elsőként azon
biológiai okokat kell szemügyre vennünk, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz,
hogy 30 éves kor után elkezd csökkenni a termékenységi képesség.
Tegyünk
azonban egy kis kitérőt, mi is a helyzet a férfiakkal. Ők ilyen szempontból
mondhatni „mázlisták”, de mindenképp irigylésre méltó helyzetben vannak, hiszen
spermaképzésük folyamatos, igaz, az öregedéssel együtt romolhat az is. A herék
vérellátása is változik – hereviszeresség, hereszűkület alakulhat ki –, melynek
következtében az oxigenizált vér átáramlása csökken, ezáltal a spermaképzés
közel sem tökéletes, mégis folyamatos.
„Ennek tudatában a férfiak bizony
ellustultak, mert joggal gondolják úgy, hogy ráérnek várni a családalapítással
és vele együtt a gyermeknemzéssel, hisz ők – jó esetben többnyire – 50- 60
évesen még termelnek spermát, ha nem is olyan jó minőségűt, mint ifjú korukban”
– mondja Dr. Vereczkey Attila.
A nőket sajnos az idő nem kíméli – ők nem
várhatnak, a biológiai órájuk ketyeg, a túlsúly, a dohányzás, a stressz mellett
legnagyobb ellenségük, az öregedés csökkenti legnagyobb mértékben a teherbeesés
valószínűségét. Vajon miért is?
A nők születéskor több ezer petesejttel
rendelkeznek, embrió korukban már megvan az összes petesejtjük, bár az
embrionális kortól a világrajövetelig elvesztik ennek 10%- át. Ugyanennyit
vesztenek, amikor elkezdenek menstruálni és pubertásba kerülnek. A serdülőkor
után néhány ezer petesejt kezd el érni, majd életük során néhány száz lesz,
amely meg is érik. Könnyen ki lehet számolni, hogy a nők kb. 160 petesejtet
ovulálnak egy életen át.
Harmincadik évüket átlépve a nők petesejtjeinek
nagy része, akár 50 százaléka is végleg eltűnhet. A női termékenységről szóló
kutatások során arra a következtetésre jutottak, hogy a nők petesejtjeinek
mindössze csupán 3 százaléka marad meg, mire betöltik negyvenedik
életévüket.
Bár e folyamatok minden nő szervezetében eltérő időben
jelentkeznek, azt mondhatjuk, hogy átlagosan a 30-as évek közepén csökken a
termékenység jelentős mértékben. A petesejtek száma az évek múlásával szépen
fogyatkozik, gyakoribbá válnak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció
rendszertelenné válik, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel,
a petesejtek megtermékenyítése – mind a természetes, mind a mesterséges úton
való teherbeesés esélye – egyre nehezebbé válik, és emelkedik a petesejt
kromoszóma-rendellenességeinek gyakorisága is.
Nagyon sok olyan betegség
van, melyek mind abból adódnak, hogy elfogynak a petesejtek. Ennél a pontnál
fontos kihangsúlyozni a hormonális fogamzásgátlók védő szerepét. Ahogyan a
főorvos úrtól megtudhattuk, ezek szedése a nem kívánt terhességek
megakadályozása mellett számos egyéb előnnyel jár egy nő esetében: véd az
endometriózis, illetve a cisztaképződés ellen, s nem utolsósorban védi a
petesejteket. Mivel a tabletta szedése alatt az illető nem ovulál, petesejt-
kapacitása nem csökken.
Éjszakai baglyok,
figyelem!
Az életmód szerepe sem elhanyagolható a termékenység
csökkenésében, hiszen a petesejtek is a szervezettel együtt öregszenek, csakúgy,
mint az agy, a szem, a bőr. Az olyan negatív hatások, mint az alkohol, a drogok,
az egészségtelen táplálkozás, a rendszeres mozgás hiánya, a túlsúly, ugyanúgy
érintik a petesejteket is. Meg kell említeni még az alvás jelentőségét is: azok
a nők is hamarabb öregszenek, akik például éjszakai műszakos munkájuk miatt
nappal alszanak, mivel a felborul szervezetük melatonin-ciklusa (a melatonin az
ébrenlét-álmosság-alvás ritmusát szabályozó hormon).
A felsoroltak mind
kihatnak a petesejted állapotára is: a rossz életmód mellett hamarabb öregszik,
romlik a petesejt egészsége. Abszolút igaz, hogy egy férfi reprodukciós
egészsége, fertilizációs, azaz termékenyít képessége is nagyon fontos, mégis a
nő, valamint a női petesejt egészségi állapota a meghatározó.
Test
és lélek egyaránt fontos
Az, hogy egy párnak kisbabája fogan, az élet
elképesztő csodája, ami számtalan faktortól függ, s igen sérülékeny folyamat is
egyben. A termékenységet mindkét nem esetében lehetővé tevő összetett
folyamatokat az endokrin, azaz hormonális rendszer irányítja. A kismedencében
lévő szervek (hüvely, méhnyak, méh, petevezetők, petefészek, belek és hasüreg)
alkotják az igen érzékeny és összetett anatómiai rendszert, amit a leendő szülők
genetikája is meghatároz: fontos tényező, hogy a pár két tagjának milyen génjei
vannak, mit visznek tovább, és az ivarsejtek találkozása során milyen genetikai
egyed jön létre. Mindehhez hozzájárul még sok más belgyógyászati faktor, számít
például a vércsoport, a vérkép, szervezetünk neurológiai szabályozása, és nem
utolsósorban a lélek.
A lelki faktor vitathatatlanul lényeges tényező a
termékenység folyamatában. Ha valamilyen rendkívüli esemény, vagy
veszélyhelyzet, például háború áll elő, az ember a stressztől, a lelki nyomástól
és félelemtől lefogy, szervezete pedig azonnal észleli, hogy az illető nincs jó
állapotban, ezért automatikusan leblokkolhatja a reprodukció folyamatát is. A
tartós éhezés, például táplálkozási zavarok esetén, vagy a drasztikus fogyókúra
szintén a szervezet kárára válik, az ugyanis krízishelyzetként értékeli a
táplálék hiányát, és „védi magát” a terhességtől. „Ha az illető ekkor még terhes
is lenne, ami elszívja szervezetének energiáit, akkor egész egyszerűen
összeroppanna, a teste felmondaná a szolgálatot” – magyarázza Dr. Vereczkey
Attila. (vital.hu)
