A kor és a meddőség kapcsolata

Napjainkban egyre gyakoribb jelenség, hogy a párok későbbi életkorban vállalnak gyermeket, emiatt azonban sok, a korukból fakadó problémával szembesülhetnek. A kor és a meddőség kapcsolatáról Dr. Vereczkey Attila meddőségi és endokszkópos specialistát kérdeztük.

„Mindannyian ismerjük azt a tényt, hogy a nők reprodukciós képessége az idő előrehaladtával csökken. Azzal viszont sajnálatos módon sokan nincsenek tisztában, hogy pontosan mikortól is: tévesen azt hiszik, sőt állítják, hogy ennek ideje olyan 35- 38 éves korra tehető, viszont ma már egyértelműen bizonyított, hogy a nők termékenységi esélyei 30 év után folyamatosan – lassan, de stabilan – elkezdenek csökkenni. A 40-es évek után ez a folyamat pedig még nagyobb mértéket ölt. Mindemellett, ha bekövetkezik a fogantatás, 30 éves kor felett egyre nagyobb az esélye a spontán vetélésnek és magzati kromoszóma- rendellenességek kialakulásának is. Idősebb életkorban az asszisztált reprodukciós kezelési technikák, mint pl. az in vitro fertilizáció (IVF) és intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) sikeressége is csökken” – állítja Dr. Vereczkey Attila.

A női meddőség biológiai okai

A női meddőség okait boncolgatva elsőként azon biológiai okokat kell szemügyre vennünk, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy 30 éves kor után elkezd csökkenni a termékenységi képesség.

Tegyünk azonban egy kis kitérőt, mi is a helyzet a férfiakkal. Ők ilyen szempontból mondhatni „mázlisták”, de mindenképp irigylésre méltó helyzetben vannak, hiszen spermaképzésük folyamatos, igaz, az öregedéssel együtt romolhat az is. A herék vérellátása is változik – hereviszeresség, hereszűkület alakulhat ki –, melynek következtében az oxigenizált vér átáramlása csökken, ezáltal a spermaképzés közel sem tökéletes, mégis folyamatos.

„Ennek tudatában a férfiak bizony ellustultak, mert joggal gondolják úgy, hogy ráérnek várni a családalapítással és vele együtt a gyermeknemzéssel, hisz ők – jó esetben többnyire – 50- 60 évesen még termelnek spermát, ha nem is olyan jó minőségűt, mint ifjú korukban” – mondja Dr. Vereczkey Attila.

A nőket sajnos az idő nem kíméli – ők nem várhatnak, a biológiai órájuk ketyeg, a túlsúly, a dohányzás, a stressz mellett legnagyobb ellenségük, az öregedés csökkenti legnagyobb mértékben a teherbeesés valószínűségét. Vajon miért is?

A nők születéskor több ezer petesejttel rendelkeznek, embrió korukban már megvan az összes petesejtjük, bár az embrionális kortól a világrajövetelig elvesztik ennek 10%- át. Ugyanennyit vesztenek, amikor elkezdenek menstruálni és pubertásba kerülnek. A serdülőkor után néhány ezer petesejt kezd el érni, majd életük során néhány száz lesz, amely meg is érik. Könnyen ki lehet számolni, hogy a nők kb. 160 petesejtet ovulálnak egy életen át.

Harmincadik évüket átlépve a nők petesejtjeinek nagy része, akár 50 százaléka is végleg eltűnhet. A női termékenységről szóló kutatások során arra a következtetésre jutottak, hogy a nők petesejtjeinek mindössze csupán 3 százaléka marad meg, mire betöltik negyvenedik életévüket.

Bár e folyamatok minden nő szervezetében eltérő időben jelentkeznek, azt mondhatjuk, hogy átlagosan a 30-as évek közepén csökken a termékenység jelentős mértékben. A petesejtek száma az évek múlásával szépen fogyatkozik, gyakoribbá válnak a reproduktív rendszer betegségei, az ovuláció rendszertelenné válik, a petefészek kevesebb ösztrogént és progeszteront termel, a petesejtek megtermékenyítése – mind a természetes, mind a mesterséges úton való teherbeesés esélye – egyre nehezebbé válik, és emelkedik a petesejt kromoszóma-rendellenességeinek gyakorisága is.

Nagyon sok olyan betegség van, melyek mind abból adódnak, hogy elfogynak a petesejtek. Ennél a pontnál fontos kihangsúlyozni a hormonális fogamzásgátlók védő szerepét. Ahogyan a főorvos úrtól megtudhattuk, ezek szedése a nem kívánt terhességek megakadályozása mellett számos egyéb előnnyel jár egy nő esetében: véd az endometriózis, illetve a cisztaképződés ellen, s nem utolsósorban védi a petesejteket. Mivel a tabletta szedése alatt az illető nem ovulál, petesejt- kapacitása nem csökken.

Éjszakai baglyok, figyelem!

Az életmód szerepe sem elhanyagolható a termékenység csökkenésében, hiszen a petesejtek is a szervezettel együtt öregszenek, csakúgy, mint az agy, a szem, a bőr. Az olyan negatív hatások, mint az alkohol, a drogok, az egészségtelen táplálkozás, a rendszeres mozgás hiánya, a túlsúly, ugyanúgy érintik a petesejteket is. Meg kell említeni még az alvás jelentőségét is: azok a nők is hamarabb öregszenek, akik például éjszakai műszakos munkájuk miatt nappal alszanak, mivel a felborul szervezetük melatonin-ciklusa (a melatonin az ébrenlét-álmosság-alvás ritmusát szabályozó hormon).

A felsoroltak mind kihatnak a petesejted állapotára is: a rossz életmód mellett hamarabb öregszik, romlik a petesejt egészsége. Abszolút igaz, hogy egy férfi reprodukciós egészsége, fertilizációs, azaz termékenyít képessége is nagyon fontos, mégis a nő, valamint a női petesejt egészségi állapota a meghatározó.

Test és lélek egyaránt fontos

Az, hogy egy párnak kisbabája fogan, az élet elképesztő csodája, ami számtalan faktortól függ, s igen sérülékeny folyamat is egyben. A termékenységet mindkét nem esetében lehetővé tevő összetett folyamatokat az endokrin, azaz hormonális rendszer irányítja. A kismedencében lévő szervek (hüvely, méhnyak, méh, petevezetők, petefészek, belek és hasüreg) alkotják az igen érzékeny és összetett anatómiai rendszert, amit a leendő szülők genetikája is meghatároz: fontos tényező, hogy a pár két tagjának milyen génjei vannak, mit visznek tovább, és az ivarsejtek találkozása során milyen genetikai egyed jön létre. Mindehhez hozzájárul még sok más belgyógyászati faktor, számít például a vércsoport, a vérkép, szervezetünk neurológiai szabályozása, és nem utolsósorban a lélek.

A lelki faktor vitathatatlanul lényeges tényező a termékenység folyamatában. Ha valamilyen rendkívüli esemény, vagy veszélyhelyzet, például háború áll elő, az ember a stressztől, a lelki nyomástól és félelemtől lefogy, szervezete pedig azonnal észleli, hogy az illető nincs jó állapotban, ezért automatikusan leblokkolhatja a reprodukció folyamatát is. A tartós éhezés, például táplálkozási zavarok esetén, vagy a drasztikus fogyókúra szintén a szervezet kárára válik, az ugyanis krízishelyzetként értékeli a táplálék hiányát, és „védi magát” a terhességtől. „Ha az illető ekkor még terhes is lenne, ami elszívja szervezetének energiáit, akkor egész egyszerűen összeroppanna, a teste felmondaná a szolgálatot” – magyarázza Dr. Vereczkey Attila. (vital.hu)