Férfi termékenység

A meddő férfi kezelési lehetőségei

A meddő férfi kezelési lehetőségei

A férfi meddőség kezelésének módszere a kivizsgálás eredményeitől függ. Tudni kell, hogy a kezelés tervezése bizonyos irányok kijelölését jelenti, amelyet a további vizsgálatok után vagy a kezelés során szükség esetén módosítani kell.

A kezelési lehetőségek jóval szélesebb körűek és eredményesebbek mint néhány évvel ezelőtt. Az egyszerű otthoni módszerektől a legbonyolultabb műtéti, immunológiai kezelésekig terjednek, azaz mind a kezelés formája mind eredményessége rendkívül széles skálán mozog.

Mivel gyakran hosszú időt vesz igénybe a kivizsgálás, és a meddőségi kezelés évekig is eltarthat, ezért ha sikerül valamilyen eltérést kimutatni, akkor azt kezelnünk kell függetlenül a további vizsgálatok eredményétől.

Sajnos a kezelések után még ma is kisebb a terhességek aránya mint azt sokan gondolják. Egy-egy sikeres beavatkozásra számtalan sikertelen jut. A testen kívüli megtermékenyítés hatásfoka mindössze 25%. A tudomány és a technika fejlődésével a módszerek finomabbak lesznek, új módszerek jelennek meg, az állandó fejlődés élteti a reményt. A meddőségi komplex kezelés összességében a házaspárok 50%-ában eredményes. A kezelésnek célzottnak, okinak kell lennie, de sajnos ez nem mindig lehetséges.

A hosszú ideig tartó kezelés során gyakran merülnek fel problémák – például a házaspárok belefáradnak a fárasztó, munkás jellegű kezelésbe –, amelyek megoldására szükség van egy jó tanácsadásra. Ugyancsak hasznos lehet ilyenkor a kezelés megszakítása, egy kis kikapcsolódás, lazítás, akár a testedzés valamilyen formája, és ezután újult erővel és meggyőződéssel lehet folytatni a vizsgálatokat, a kezelést.

A kezelési lehetőségek a következő fő csoportokba oszthatók:

  1. Életmód változtatás
  2. Gyógyszeres kezelés
  3. Műtéti beavatkozások
  4. Mesterséges megtermékenyítési eljárások

Az életmód megváltoztatása

A legkevésbé műszer- és technikaigényes, ez a legolcsóbb és „legegyszerűbb”.

  • A dohányzás megszüntetése, csökkentése. A dohányzás csökkenti a hímivarsejtek számát, mozgását és növeli a kóros alakú spermiumok arányát.
  • Az alkohol elhagyása vagy csökkentése. Az alkohol hatása kettős (elsősorban a tömény alkohol): károsítja a hímivarsejt képzést, valamint a hímivarsejtek mozgását gátolja (nyákképződés révén).
  • A túlzott kávéfogyasztás csökkentése.
  • A fokozott, túlerőltető testedzés mérséklése.
  • A gyakori melegvizes fürdők számának csökkentése.
  • Kiegyensúlyozott nemi élet. Ennek betartásához két szempontot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy az igen aktív nemi életet élő férfiaknál a spermaszám alacsonyabb, mert a herék nem képesek rövid idő alatt annyi spermiumot termelni amely pótolja az eltávozottakat. A másik, hogy a bejutott spermiumok 72 órán át életképesek. Gyakorlatilag tehát a másodnaponkénti együttlét javasolható.
  • Az optimális közösülési testhelyzet kiválasztása. Az optimális közösülési testhelyzet célja az, hogy a spermiumok behatolását megkönnyítsük, hogy ne kelljen még a nehézségi erővel is megküzdeniük. Ezért javasolt a női csípő alá párna helyezése és az együttlét után a nő ágyban maradása, hogy az ejakulátum folyékonnyá válása után a hímivarsejtek minél könnyebben jussanak el a petesejthez.

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszeres kezelés elsősorban hormonális rendellenességek esetén javasolt. Részben a hormonszabályozásra ható gyógyszerek és részben vitaminok (A-, C-, E-vitamin) adását jelenti.

A hormonális rendellenességek a hipotalamuszt és az agyalapi mirigyet (hipofízist) a herékkel összekötő információs rendszer hibáiból adódnak, így a here kóros működése következtében a spermiumszám csökkenését és hibás, éretlen alakok képződését okozzák.

Itt is le kell szögezni, hogy minden gyógyszernek vannak mellékhatásai és ellenjavallatai, tehát teljesen ártalmatlan és biztonságos gyógyszer nincs. Kevés az ismeretünk sok gyógyszer hosszú távú hatásáról, ugyanakkor alkalmazásukat sürgeti a kezelési igény.

A hormonális eltérések kezelése csak akkor lehet eredményes, ha a károsodás szintjének megfelelően, célzottan történik.

A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek:

Antiösztrogének (női hormon ellenes szerek, pl. Clostilbegyt)

  • Fokozzák a tesztoszteron termelést.
  • Növelik a spermiumok termelését és érését.

Gonadotropinok: Humán Chorio Gonadotropin (hCG), Humán Menopauzális Gonadotropin (hMG)

  • Növelik a spermiumszámot,
  • Fokozzák a hímivarsejtek mozgékonyságát.

Antiösztrogének és Gonadotropinok kombinációja

Androgének (a spermiumok fejlődését és érését segítik)

  • Visszacsapási (rebound) kezelés: a nagy adagú tesztoszteron (Testoviron-Depo) gátolja, leállítja a hímivarsejtek képződését, majd a gyógyszer adagolása után fokozott spermiumtermelés jelentkezik.
  • Alacsony dózisú („low dose”) androgén kezelés a folyamatos ingerlés elvén alapul.

Egyéb gyógyszeres kezelés

  • Vitaminok (A, C, E) a spermaképet javítják.
  • Kininogenázok, Kallikrein a spermium mozgást javítják mennyiségileg és minőségileg (Padutin).
  • Prolaktin inhibitorok (bróm ergo-kriptin, Parlodel) a szexualis aktivitást fokozza és a spermaképet javítja.

Műtéti beavatkozások

Fejlődési rendellenességek korrekciója

  • Rendellenes elhelyezkedésű külső húgycsőnyílás megoldása.
  • Merevedési rendellenességek megoldása (részletes leírásukat lásd később).
  • A here leszállási zavarainak megoldása, amelynek célja a rendellenes elhelyezkedésű here rögzítése a herezacskóban.

A varicokele (herevisszérsérv) műtéti megoldása 

Célja a tágult vénák eltávolítása vagy elzárása.

Ondóúti elzáródások műtéti megoldása

Ez lehetséges hagyományos módon vagy mikrosebészeti technikával. Ma már a beavatkozások többsége mikrosebészeti módszerekkel történik. Ennek lényege, hogy nagyítószemüveg vagy operációs mikroszkóp segítségével tíz-húszszorosára nagyítják fel a műtéti területet, ami lehetővé teszi a szövetek rendkívül finom kezelését, apró öltések behelyezését, mindezek csökkentik az összenövések kialakulását a sebgyógyulás során. 

A leggyakoribb műtéti típusok:

  • Az ondóvezeték folytonosságának helyreállítása például, ha korábban művi meddővé tétel céljából az ondóvezetéket átmetszették.
  • Mellékhere és az ondóvezeték összekapcsolása.
  • Az ondóutak egyéb elzáródásainak helyreállítása.

Gyakran elforduló, nemzőképességi zavarral járó, sebészeti megoldást igénylő uro-andrológiai kórképek

Hydrokele (herevízsérv)

A here két legbelső burka (a tunica vaginalis) lemezei között savós folyadék gyűlik meg, és menyiségétől függően az azonos oldali herezacskó megnagyobbodik.

Ezek között a burkok között normális körülmények között is van kevés folyadék a here védelme céljából, de a folyadék kiválasztása és felszívódása egyensúlyban van. Ennek az egyensúlynak a megbomlása okozza a herevízsérvet. Oka lehet a nyirokrendszer károsodását okozó sérülés, műtét vagy gyulladás. A folyadék szalmasárga, mennyisége extrém sok, akár 4 liter is lehet.

Tünetek: lassan fejődik és így kevés panaszt okoz. Nagysága és súlya okoz problémát.

Diagnózis: rugalmas tapintatú, ultrahangvizsgálattal egynemű bennékű folyadék.

Kezelése: műtét, amelynek több típusa van, a lényeg a folyadék felszaporodására alkalmas rés megszüntetése.

Varicokele (Herevisszérsérv)

Az ondózsinórt kísérő herevéna (plexus pampiniformis – vena spermatica interna) ágainak megnyúlása, kanyargóssá válása és visszeres kitágulása.

Általában bal oldalon fordul elő, mert a vér visszafelé irányuló áramlási viszonyai bal oldalon rosszabbak (a herevéna derékszögben ömlik be a vesevénába).

Tünetek: húzó jellegű alhasi fájdalom, mely főleg fizikai megterhelésre jelentkezik. Nemzőképességi zavarok (spermiumszám alacsony, mozgásuk gyenge, azaz a spermatogram eredményei rosszak).

Diagnózis: tapintás, lemezthermográfia (hőeloszlás vizsgálata), ultrahangvizsgálat (lehetőleg doppler UH) az áramlási viszonyok pontos kimutatására.

Kezelése: műtét, amelynek célja a tágult vénák nagy részének a kiirtása. A műtét típusát a diagnosztikus vizsgálatok eredménye és a tágulatok elhelyezkedése szabja meg. Leggyakoribb az un. Ivanissevich-műtét, az ún. magas vénalekötés. Fontos, hogy az un. szubklinikus (még nem észlelhető, csak ultrahang vagy egyéb vizsgálat mutatja ki) varicokelét is meg kell operálni.

Induratio penis plastica

Merevedéskor a hímvessző elgörbül és a szexuális életet nehézzé vagy lehetetlenné teszi. Mindig arra görbül, ahol a hímvessző burkában (tunica albuginea) tapintható göb vagy hegesedés van. Ismeretlen eredetű kórkép. 

Kezelése: a különböző konzervatív gyógymódok (ultrahang kezelés, röntgenterápia, Potaba tabletta stb.) nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ezért ma is marad a különböző típusú sebészeti beavatkozások valamelyike. Jó eredmények várhatók a göbök CO2 lézer kezelésétől is. Vannak, akik a görbület kiegyenesítésére a hímvesszőbe ültetett protézist alkalmaznak.

Mesterséges megtermékenyítés

A kezelés egy önálló, speciális irányvonala, amelyet a meddőség egyes formáiban akkor alkalmazunk, ha sem gyógyszeres, sem műtéti kezelés nem vezet eredményre, terhesség természetes úton nem jöhet létre. Általában a kezelések sorában utolsó megoldásként alkalmazzuk. Több módszere lehetséges.

Mesterséges ondóbevitel

Az eljárás lényege: a fogamzóképes nő ovulációs időpontja körül az ejakulációt követően 20–60 percen belül puha katéteren keresztül az ondót bejuttatják a hüvelybe, a méhszáj környékére vagy a méhbe, utána általában tampont vagy méhnyaksapkát helyeznek fel az ondó helyben tartására 4–6 órán át. A beavatkozás után a nőnek 15–20 percig háton kell feküdnie. Az eljárást általában kétszer ismétlik az ovuláció időpontja körül. A fogamzáshoz átlagosan három ciklusra van szükség. Két típusa ismert.

A férj ondójának mesterséges bevitele (Homológ Inszemináció, HI). Ezt 1799-ben Angliában végezték először. Ha a hímivarsejtek száma kevés, vagy minősége nem megfelelő, akkor az ondót különleges előkészítő eljárásokkal kezelik (pl. mossák, dúsítják, stb.), hogy növeljék hatásfokát. Ezt a célt szolgálja a részletekben felfogott ejakulátum, mert az egyes összehúzódások alatt kilökődő ondó minősége különböző. Az ejakulátum első részében (ún. split ejakulátum) legtöbb a spermiumok száma, és az ondósejtek mozgása is lényegesen jobb. Bizonyos ondósejt rendellenességek, pl. oligozoospermia, spermiumok mozgászavara esetén az eredmények rosszak.

Idegen ondó mesterséges bevitele (Donor Inszemináció, DI). Ebben az esetben a donoroknak, vagyis az ondót szolgáltató férfiaknak, valamint magának az ondónak is alapos szűrő (AIDS, nemi betegségek, mikrobiológiai, vércsoport, máj-gyulladás stb.) és genetikai vizsgálatokon kell átesni. Az ondóbevitel történhet mélyfagyasztott (spermabankból származó) és friss ondóval. Friss ondó bevitele esetén az eredmények jobbak. Az eljárás előtt a házaspároknak tanácsos az érzelmi, a vallási, az etikai és jogi kérdéseket pontosan tisztázni a későbbi problémák elkerülése végett.

A petesejtek és a hímivarsejtek testen kívüli találkoztatása (összekeverése)

A különböző eljárásokban a kezdeti lépések azonosak. A petesejt érését gyógyszerekkel segítik elő és ellenőrzik. Az érett petesejteket a petefészekről vékony tűvel leszívják ultrahang ellenőrzése mellett, érzéstelenítésben. Az előkészített hímivarsejteket Petri-csészében (10 cm átmérőjű kis üvegtál a közepén kis mélyedéssel) összekeverik a petesejttel. Attól függően, hogy a petesejt-hímivarsejt keveréknek mi a további sorsa, három módszer lehetséges.

Testen kívüli megtermékenyítés (In Vitro Fertilizáció, IVF) vagy közismert nevén „lombikbébi”. Az első sikeres testen kívüli megtermékenyítést Dr. Patrick Steptoe hajtotta végre 1978-ban, Angliában. A módszer lényege:

A testen kívül megtermékenyített petesejtek osztódása megkezdődik és amikor ún. nyolcsejtes állapotot ér el az embrió, a méh üregébe juttatják (Embrio Transzfer).

Gamete Intra-Fallopian Transfer (GIFT). A módszert először 1984-ben alkalmazta Dr. Ricardo Asch. A petesejt-hímivarsejt keveréket a hasüregen keresztül, laparoszkóp segítségével a petevezeték rojtjai (fimbriái) közé juttatják. A megtermékenyítés a petevezetékben jön létre, hasonlóan a természetes megtermékenyítéshez.

Zigota Intra-Fallopian Transfer (ZIFT). A testen kívül, in vitro megtermékenyített petesejtet még a sejtosztódás megkezdődése előtt a petevezetékbe viszik. A módszer hívei szerint így a petesejtnek nagyobb az esélye a beágyazódásra. Ez a legújabb módszer, ezért még eredményességéről nem lehet egyértelműen nyilatkozni.

Dajkaterhesség

Ha a feleségnek nincs méhe, de jól működik a petefészke, valamint a férj ondója megfelelő, akkor a feleség petesejtjeit testen kívül megtermékenyítik a férj hímivarsejtjeivel, a preembriót beültetik egy erre vállalkozó egészséges nő méhébe, aki a terhességet kihordja, és a gyermeket megszüli, majd átadja az újszülöttet a biológiai szülőknek.

Embrió örökbefogadása

A feleség befogad és kihord egy embriót, amellyel nincs biológiai kapcsolata. Az embriót átadó és az örökbefogadó nők tüszőrepedését (ovuláció) össze kell hangolni.

Pótanyaság

A feleség meddősége, a férj fogamzóképessége esetén a férj ondójával megtermékenyítenek egy másik nőt (a pótanyát), aki önként a házaspár rendelkezésére bocsátja petesejtjét és méhét a gyermek megszületéséig, majd a gyermek megszületése után szerződésben lemond az újszülöttről a házaspár javára. Mivel a gyermek vér szerint az apáé, csak a feleségnek kell örökbe fogadnia.

Ezek a megoldások számos kérdést, jogi és etikai problémát vetnek fel, ezért alapvető fontosságú ezekről előre gondoskodni.

Hazánkban a mesterséges megtermékenyítés különböző módszereit nőgyógyászati intézmények végzik, az andrológusok pedig véleményükkel támasztják alá a módszerek jogosultságát.

Gyermek örökbefogadása

Ha a házaspár arra a következtetésre jut, hogy a szülői szerep fontos a számukra, és nem a biológiai anyaság vagy apaság, akkor számukra az örökbefogadás lehet a megoldás. Magyarországon ennek jogilag szabályozott ügymenete van. (www.urologiarendeles.hu)